Mindenki minket akar – 150 alkalmazott és az első Critical Mass
2002-ben nehéz döntést hoztunk: autós és furgonos futárokat állítottunk munkába. A célunk olyan ügyfelek megnyerése volt, akik az 5 dekás borítékokat is kénytelenek voltak másfél tonnás autókkal küldeni, mert autós vagy motoros futárszolgálattal álltak szerződésben.
Úgy gondoltuk, hogy a Hajtás Pajtás univerzális, aznapi futárszolgáltatást kínálhat Budapesten, úgy, hogy a kisebb csomagokat biciklivel, a nagyméretű küldeményeket pedig autóval kézbesítve.
Az idő minket igazolt. Nem bántuk meg a döntést. A legelkötelezettebb zöld megrendelőink sem pártoltak el tőlünk, sőt, új ügyfeleket csábítottunk magunkhoz. Ellentmondásnak tűnt, de nem volt az: pöfögő autók használatával sikerült több százezer liter üzemanyag füstjétől mentesíteni Budapestet. Emellett az autókkal új lehetőségeket nyitottunk a belföldi és nemzetközi csomagküldéshez is.
Ugyanebben az időszakban egységesítettük az egyenruhánkat: narancssárgába öltöztettük a futárokat, és kötelezővé tettük a bukósisak viselését. A futárok második fő munkaeszközét, a hátizsákot is lecseréltük: az addig kék teherautó-ponyvával, bőrvarrógéppel készült, házi módszerekkel ragasztott, kényelmetlen darabot felváltotta egy Németországból importált, high-tech, teljesen vízálló Ortlieb márkájú zsák.
Érdekesség: ennek az óriási túra- és sportfelszerelést gyártó cégnek a Hajtás Pajtás lett a legnagyobb megrendelője – csak miattunk gyártották a narancssárga futárzsákokat.

2003-ban újra költöztünk, de maradtunk a belvárosban. A VIII. kerületi Mária utca 54-ben egy tágasabb irodát nyitottunk a gyönyörű, 1912-ben épült, műemléki védelem alatt álló, szecessziós jellegű raktárépületben, a Heinrich Udvarban. Az új logisztikai központban egyszerre 10 diszpécser dolgozott. Folyamatosan csöngtek a telefonok, recsegtek az URH-k. Itt szortíroztuk a nagy körfuvarokat, itt fogadtuk az új futárjelentkezőket. A környékről ide tértek be fújni egyet az épp meló nélküli bringások. Folyamatos nagy nyüzsi volt, de a pénzügyi részleget sikerült szeparálni, így ott nyugodt körülményeket tudtunk biztosítani az adminisztrációnak.
Kényelmes, fedett biciklitárolót alakítottunk ki, ide költöztettük a szervizt és berendeztünk egy próbatermet, ahol Hajtás Pajtás közeli zenekarok gyakorolhattak.


2003-ban szárazelem gyűjtő akcióba fogtunk. Szórólapokon és a honlapunkon hirdettük, hogy a Hajtás Pajtás ingyen begyűjti a lemerült telefonakkumulátorokat és szárazelemeket. A futárok házhoz mentek, és az irodánkban gyűjtötték a veszélyes hulladékot, amit havonta szállítottunk el a kijelölt veszélyeshulladék-lerakóhelyre. Több mázsa elem lett a segítségünkkel újrahasznosításra – Akkor még nem léteztek a ma már szinte minden nagyobb boltban megtalálható gyűjtődobozok. Ezért a kezdeményezésünkért Zöld Generációért Díjat kaptunk Kóródi Mária környezetvédelmi minisztertől.
2004-ben a díjjal nyert összegből Magyarországon elsők között a Hajtás Pajtás alakított ki szelektív irodai hulladékgyűjtési rendszert. Pont úgy működött, mint a mai szinte mindenhol megtalálható színes kukás rendszer, de a szelektált hulladékot még mi magunk szállítottuk önkéntes alapon működő környezetvédelmi szervezetek hulladékszigeteire.
Szintén 2004-ben kezdtünk el az első komolyabb internetes bolt, a Fotexnet vásárlói részére kisebb árucikkeket kézbesíteni. Nehezítés volt, hogy akkoriban mindenki utánvéttel vásárolt, mert az emberek nem bíztak a kártyás fizetésben.
Ezzel egyidőben kezdtünk dolgozni néhány internetre költöző videókölcsönzőnek is.
Első Critical Mass Budapest: 2004. szept. 22.
A Hajtás Pajtás már az alapításkor eldöntötte, hogy mindent megtesz Budapest kerékpárosbaráttá változtatásáért, akár kerékpárutak építésével is. Ehhez persze sosem lett elég profitunk, de ezt az akadályt épp úgy ugrottuk át, ahogy az alapítók, Spenót és Lackó ebben az ősrégi tévéműsorban tervezgette.
Bedurrantottuk a kerékpáros civil érdekérvényesítést.

A 90- esévekben a már említett Városi Biciklizés Barátai Egyesületetet, és az Off Pedálszemlét segítettük, majd Sinya, Kükü, Buppa, és más budapesti bringásfutárok megszervezték a Critical Mass Budapest mozgalmat, ami már 20-40 ezer kerékpárossal követelte az európai kerékpárút hálózat kialakítását az utcákon. Összehoztuk a főváros és Critical Mass közti tárgyalássorozatot, segédkezve a Magyar Kerékpárosklub megalapításában is, aminek elnöke a korábban nálunk futárkodó, és felvonulás szervezésbe is bevonódó László János lett. A Hajtás Pajtás Egyesülettel szervezett CM, majd a Kerékpárosklub által szervezett I Bike Budapest mozgalom munkájának köszönhetően több száz kilométer kerékpárút és sáv létesült a fővárosban és az országban. Közreműködésünkkel többször változtak a KRESZ szabályok, javultak a kerékpárszállítás, kerékpárparkolás feltételei, és robbanásszerűen nőtt a kerékpározók száma. Ügyvezetőnk, Kükü a Kerékpárosklub elnökeként 2015 óta igyekszik megtenni mindent az alapításunk idején kitűzött, és a kinevezésekor feladatul kapott célokért. A Hajtás Pajtás a valaha volt összes árbevétele sokszorosát tudta így megmozgatni a kerékpáros közlekedés fejlesztéséért.
2006-ban 150 alkalmazottal, köztük 130 futárral dolgoztunk. Ekkor már teljesen beépült a köztudatba, hogy az üzleti küldeményeket érdemes bringás futárra bízni. Alig győztük a folyamatosan növekvő ügyféligényt. A motoros versenytársaink csak kapkodták a fejüket, mert rengeteg megrendelőjük pártolt át hozzánk. Az irodaházak előtt állandóan parkolt pár biciklink, a Pajtik a folyosókon, irodákban és liftekben pacsiztak össze.
Budapest városképéhez hozzá tartozott a sárga hátizsákos, sárga egyenruhás, sárga bukósisakos Hajtás Pajtás futár.