Megalakul a kétfős garázscég, a Hajtás Pajtás
Tóth „Spenót” Zoltán és testvére Géresi László fiatalok voltak, könnyű életet éltek, alkalmi munkák sanyarú keresetéből tartották fenn magukat. De kezdtek komolyra fordulni a dolgok: születőben volt egy baba, ki kellett fizetni a rezsit, és felelősséget kellett vállalni….. Innen többes szám első személyben folytatjuk.
1993 nyarán egy barátunk, a Filmművészeti Főiskolán tanuló Hedi Bäbler mesélt a Berlinben rendezett Biciklis Futár Világbajnokságról. Ez felkeltette az érdeklődésünket és elkezdtünk azon gondolkodni, hogyan működhetne egy futárvállalkozás itthon. Álmodoztunk, tervezgettünk, majd egyéni vállalkozást alapítottunk amit Hajtás Pajtásnak neveztünk el a Pajti nevű cicánk után.
A cég minimális tőkével, 30 ezer forinttal indult, -egy lakásfelújításból befolyt összegből ennyit tudtunk félretenni- amit szórólaptervezésre és nyomtatásra fordítottunk. Nagy elhatározással vágtunk bele a promózásba a Rózsadombon, remélve, hogy a gazdagok veszik majd igénybe a szolgáltatásunkat.
Az első megrendelések azonban főleg ismerősöktől jöttek, akik pár fuvar megrendelésével megszántak bennünket, így segítetve a két fiatal „business mant”. Bár munka, fuvar csak elvétve akadt, a szórólapozásnak köszönhetően felfigyelt ránk a média. A munkaidőt gyakran tévé és rádióstúdiókban töltöttük interjúzással.
Napi rendszerességgel kerestek bennünket újságírók, és akkoriban még nem volt lehetetlen, hogy a telefonszámunk is bekerüljön egy-egy cikkbe vagy beolvasásra kerüljön egy riportban. Ezeken a média szerepléseken nem csak a Hajtás Pajtásról meséltünk: az interjúk jó alkalmat adtak a városi kerékpározás népszerűsítésére is, amire nagy szüksége volt a szennyezett levegőjű Budapestnek, mert az utcáin öreg, büdös, keleti gyártmányú személygépkocsik pöfögtek. Most sincs jó levegő a városban, de össze se lehet hasonlítani a korai 90’ es évekkel…
1994- ben felvettük a kapcsolatot a Városi Biciklizés Barátai egyesülettel, és elnökével, Kőhalmi Istvánnal. Részt vettünk a Curia utcai klubesteken és a havi Városi Tekergéseken.
A Hajtás Pajtás telefonja egy barátnőnk lakásán csörgött, aki otthon dolgozott varrónőként. Irodánk nem volt, így belvárosi kávézókban, a Toldi moziban vagy a Tilos az Á-ban vártuk a barátnő-diszpécser hívását és a címet, ahová aztán úgy tekertünk, mintha az életünk múlna rajta – és igazából múlott is.
A médiafelhajtásnak köszönhetően ritkán, de elkezdett csörögni a telefonunk. Az igazi fordulópontot, a rendszeres napi megrendeléseket egy fordítóiroda adta, amely fantáziát látott bennünk – és az árainkban, amik kifejezetten versenyképesek voltak a korabeli, kizárólag motoros futárokat alkalmazó Budapesten. Az fordítóirodának főleg multinacionális cégek és reklámügynökségek voltak az ügyfelei. Elsőként a McCann Erickson figyelt fel ránk, majd a Young & Rubicam, és szerződést is kötöttek velünk. Ez jelentős megrendeléseket hozott, a cég pedig hihetetlen tempóban kezdett növekedni, lassan irodát kellett bérelnünk.