Lesz-e ökopárt Magyarországon?

Összefoglaló a cikkről: A cikk egy formálódó ökopárt esélyeit vizsgálja, amely a fenntarthatóság, az igazságosság és a részvétel elveire építve kíván alternatívát nyújtani a kétpárti politikai struktúrával szemben. Politológusok és kampányszakemberek szerint jelentős tőke és médiamegjelenés nélkül rendkívül nehéz bejutni a parlamentbe, ugyanakkor létezhet egy szűk, új pártra nyitott választói réteg. A kezdeményezés mögött zöld és civil szereplők állnak, köztük Kürti Gábor, a Critical Mass szervezője és a Hajtás Pajtás vezetője.

Lesz-e ökopárt Magyarországon?
Biciklikkel az Audik ellen

Csoda vagy rengeteg pénz – politológusok és kampányszakemberek szerint ez a két útja annak, hogy egy új párt bejusson a parlamentbe. Egy most formálódó, az ökológiai szempontokat és a társadalmi igazságosságot zászlajára tűző társaság egy harmadik utat választott: az elszántságot.

Hogy ez mire elég, hamarosan kiderül. Októberben bont zászlót a Védegyletből kivált tagokat egy kétszázötven fős kemény maggal megtámogatott formáció; az alapítók több mint egy éve intenzíven tervezik a színrelépést. Habár kerülik a zöldpárt kategóriát, és az ökopárt szóösszetételt sem érzik a magukénak, mi a továbbiakban a könnyebbség kedvéért az utóbbit használjuk.
A pártalapítás ötlete nyilvánosan ugyanis az Ökopolitikai Műhely féléves Lehet más a politika? című vitasorozatán merült fel, ahol a bal- és jobboldal prominensei vitatták meg többek között azt is: szükség van-e egy, a bemerevedett kétpárti struktúrát és az azzal járó egyenlőtlen viszonyokat felborító újabb erőre. Az alulról építkező, testületi vezetést tervező párt globalizációkritikus és radikális demokrata alternatívát mutathat fel a meglévő erőkkel szemben. Politikája három fogalom: a fenntarthatóság, az igazságosság és a részvétel köré csoportosulna.

A párt ötletéért főleg a zöld- és a szociális szervezetek meg az emberjogi aktivisták lelkesedtek, a szimpatizánsok túlnyomó része fiatal városi értelmiségi. Nyilvános főpróbának a jövő nyári európai parlamenti választást tekintik; ha ott leszerepelnek, nem indulnak az országgyűlési választásokon sem.
A szervezők a zöldpártokhoz társított negatív képzetek (akadékoskodó, marginális) mellett többek között azért is ódzkodnak a „zöld” kifejezéstől, mert az ökológiai fenntarthatóság kérdését nem kívánják kiragadni a többi politikai probléma közül. A frissen elkészült belső, nyilvánosságra nem került anyaguk szerint olyan Magyarországot akarnak, ahol a jólétet nem a természeti rendszerek tönkretétele révén érik el az emberek, és ahol az alapvető közjavakhoz és közszolgáltatásokhoz mindenki jó minőségben hozzáfér. A politikát nem zárt elitek hatalmi harcának tekintik, hanem mindenki számára átlátható és ellenőrizhető közös ügynek.

Civil dilemmák
Az alapítók fontos célcsoportjuknak tekintik az elsősorban városi, politikailag jól tájékozott réteget, a zöld- és környezetvédő szervezetek szimpatizánsait, az emberjogi liberális értékek híveit, egyes alternatív szubkultúrák követőit, a közösségelvű republikánusokat és azokat az antikommunistákat, akik eddig azért szavaztak a jobboldalra, mert voksukkal nem akarták az utódpártot és szövetségeseit támogatni. Abból a harmincszázaléknyi szavazótáborból merítenének, amely egyelőre sehová sem tartozik.
Egy 2007-es Medián-mérés szerint ugyanis a megkérdezettek 27 százaléka vélte úgy, hogy szükség lenne egy új pártra – igaz, csak 22 százalékuk szavazna rá, és a többségnek fogalma sincs, milyen is legyen ez az új formáció. „A pártpreferenciával nem rendelkező szavazók tehát az átlagnál nem jobban vevők egy új formációra. Magyarországon az általános politikai kiábrándultság ellenére ma nincs olyan típusú politikai elégedetlenség, amely egy új erő megjelenésének kedvezne” – összegez a Medián kutatója.

Karácsony Gergely szerint a többségnek nincs szüksége új pártra, és ódzkodik attól, hogy a következő választáson egy még nem létező csapatra adja voksát. Kutatásaik szerint azonban létezik egy szűk, legfeljebb félmilliós tábor, amely elmenne szavazni, és a legszívesebben egy új pártra ikszelne – bár csak a kisebbség preferálná a zöldeket.
Az ökopárt szervezésénél fontos kérdés, bírja-e az eddig a politikától következetesen elzárkózó, sokszínű hazai zöldmozgalom támogatását. A Narancs megkeresett több, ebben a szférában befolyásos személyt: kivétel nélkül mind azt mondták, hogy támogatják a kezdeményezést, de nevüket egyelőre nem adják hozzá nyilvánosan.

Kivétel volt Kürti Gábor, a nagy sikerű Critical Mass biciklis felvonulás szervezője. A legutóbb nyolcvanezer embert megmozgató rendezvény ötletgazdájának dilemmája jól érzékelteti a zöldek többségének kérdéseit. „Ciki, de nem igazán mer az ember coming outolni, mert azzal pont az általa addig szigorúan követett elveket sérti meg. A Critical Mass szervezésénél mindig nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy mindenki hagyja otthon a pártszimpátiáját. Nem az MSZP, a Fidesz, csak a bringa számít. Most pedig magam is egy alakuló párttal szimpatizálok, még akkor is, ha ez nem olyan párt” – érzékeltette a helyzetet Kürti, aki egyben a Hajtás Pajtás vezetője.

A zöldek többsége úgy látja: kell egy olyan párt a parlamentben, amely a tág értelemben vett ökológiai értékeket képviseli. Más kérdés, milyenek a parlamentbe jutás valós esélyei.

Barátból ellenség
„A választópolgárok jelentős része, hárommillió ember jól érzi magát a két nagy tömbben. A passzivitás pedig Angelusz Róberték kutatásai szerint is összefügg a társadalmi struktúrában elfoglalt hellyel: a kirekesztődés egyik formája, ha valaki a politikai részvétel jogát sem gyakorolja. Pici az a réteg, amely tudatosan figyeli a politikát, és nem szavaz” – véli Lakner Zoltán.
A kampányszakemberek többsége szerint jelentős tőke nélkül szinte lehetetlen áttörni az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Több forrás hangsúlyozta: a rendszer költséges, az országos jelenlét és a médiába jutás milliárdos nagyságrendű kampányt igényel.

„Lehangoló lenne épp azzal kezdeni a politikai pályafutásunkat, hogy törvénybe ütközően egymilliárd forintra teszünk szert valahonnan. Ha jól meg tudjuk fogalmazni, hogy nem szakpolitikára szerveződtünk, hanem a kormánypárti szakértelmetlenség és az ellenzéki populizmus reális alternatívája vagyunk, azzal jelentős tömegeket szólíthatunk meg. Ha valamiért pártot akarunk csinálni, az épp az, hogy tűrhetetlen, hogy néhány milliárdostól függjön a magyar gazdaság és a politika” – mondja Schiffer András.

Varró Szilvia
Ez a cikk független sajtó megjelenés