Lekontrázott politika

Érdekes kérdés landolt a postafiókomban. Arról szólt, hogy mit gondolok a tíz évvel ezelőtt meghirdetett bringásforradalomról.
Röviden? Győzött.

Ha a forradalom kitörésének az első Critical Masst vesszük – 2004. szeptember -, akkor a Kritikus Tömeg Mozgalom már majdnem nagykorú, és saját személyije is lehetne. Igazából már 10-15 évvel ezelőtt is győzött, csak volt, aki akkor még nem látta, nem hitte el.
Nem baj, a bringázás jövője társadalmi vita része lett. Érvek és ellenérvek sorakoznak, aztán jöhet a kiegyezés. A probléma akkor van, ha azok a döntéshozók nem látják tisztán a helyzetet, akiknek lehetőségük van annak alakítására. A kerékpározást szívükön viselő civil szervezetek bebizonyították, hogy a kerékpáros mozgalom remekül működik.
Ebben nyilván szerepet játszanak kampányok, ötletek, felvonulások. Még fontosabb volt az, hogy Pistike azt látta: Petike bringával jár, és ettől jobb az élete. Ez a felismerés hozta el azt a kritikus tömeget, amit ma látunk az utakon. Gombamód szaporodnak a bringa képével eladott hirdetések, javul a sportjellegű profi versenyek megítélése, növekszik az érdeklődés irántuk, egyre több a nem kerékpáros, de bringán utazó szervezet és a kerékpárral végzett, profitorientált szolgáltatás. Persze ez még nem a mennyország, van vele probléma, nem övezi teljes és ökumenikus elfogadás.
A forradalmak azonban már csak ilyenek. Itt már nem a tömegbázist kell növelni, az önjáró. Külső befolyás, meggyőzés és kampányok nélkül is egyre csak nő. A probléma az, hogy ezzel a tömeggel kezdeni kellene valamit.

Fura látni, hogy a városi kerékpározás, mint egy szuperexpressz vonat, elindult az állomásról 10-15 éve, és azóta folyamatosan gyorsul. A politika, a városvezetés pedig nemhogy nem kullog utána, hanem inkább a peronról szemléli, és időnként bemondat valamit a hangosbemondóba. A megafon hangja már el sem éri a vonatot, mert az annyira eltávolodott. Oké, az elmúlt 10 évben is történtek pozitív fejlesztések és változások, de ezek meg sem közelítik annak a forradalomnak a sebességét, amelynek gyümölcse az utakon tekerő rengeteg bringás.
A győztes forradalom legékesebb bizonyítéka, hogy 2021-ben teljesen másról szól a társadalmi vita, mint 10-15 évvel ezelőtt. Akkor az egyik oldalon a „járj bringával, próbáld meg!” volt az üzenet, a másik oldalon meg semmi. Most viszont a piros lámpán való áthajtásról, a bringautakról, a járdán biciklizésről és a sávok közötti cikázásról vitáznak a közlekedés szereplői. És ez jó, hiszen látható, hogy a kérdésről mindenkinek van véleménye, mert mindenkit érint. Győzelem? Naná, hogy az.

A bringásforradalom kicsit olyan, mint egy asztalra kiborult pohár víz. Lehet az asztal mellett állni, és teli torokból kiabálni, hogy „hé, víz, erre menj, most állj meg, most meg arra menj!”, de a víz arra megy, amerre akar. Hacsak nem építünk az asztalra megfelelő infrastruktúrát, és nem tereljük a vizet.
Tökéletes bizonyíték erre az, ahogyan Budapest lakossága, pontosabban a közlekedés reagált a koronavírus-helyzetre. Egyik pillanatról a másikra ugrásszerűen megnőtt a kerékpáron megtett kilométerek száma, holott senki nem kötelezett erre senkit. A városban élők alkalmazkodtak az új helyzethez, ennek eredménye lett a hirtelen szűknek bizonyuló kerékpáros úthálózat. A kényszerből bringára ülők nagy százaléka nyeregben maradt. Odaragadt. Megszerette, mert rájött, hogy ez jobb, praktikusabb.

Tehát mi van ezzel az asztalra öntött pohárnyi vízzel? Két pohárnyi lett belőle. Ezzel is van bibi: ha hülyeséget építünk a víz útjába, akkor azt a víz jobb esetben kikerüli, elfolyik mellette, vagy egyszerűen elmossa, átfolyik rajta vagy alatta.
Egy biztos és megkérdőjelezhetetlen: a városnak, Budapestnek jó a kerékpáros forradalom. Ettől jobb benne élni, lakni, közlekedni. Szerethetőbb lett tőle. A fejlődés, a forradalom pedig már csak olyan, hogy vagy erővel leverjük, vagy hagyjuk, hogy menjen a maga útján. Vagy – adj’ isten – próbáljuk segíteni és értelmesen szabályozni.

Tessék választani.

Egy szó, mint száz: ez a forradalom már megtörtént, ez már van, tehát győzelem. Most már csak ügyesen kellene kezdeni vele valamit. Mármint nem azoknak, akik bringáznak, mert nekik jobb lett. Ez már a döntéshozók feladata.

Kösz, mi, bringások jól vagyunk. Mi győztünk, nekünk már jobb hely lett a városunk.
Mi tekertük ki.

Ez a cikk független megjelenés