Hajtás Pajtás

Összefoglaló a cikkről: A Hajtás Pajtás futárszolgálat indulását, működését és mindennapjait mutatja be. Géresi László mesél arról, hogyan lett egy külföldi példa alapján budapesti kerékpáros futárszolgálatból egy több tucat futárt foglalkoztató cég. A riportban szó esik a futárok fizikai terheléséről, a városi közlekedésről, a biciklik karbantartásáról és a cég körüli közösségi életről is.

Hajtás Pajtás

Nem gondoltuk volna, hogy ennyire itt vannak mindennapjainkban, itt vannak körülöttünk, eltekernek mellettünk a csúcsforgalomban Hajtás Pajtás felirattal, de sokan nem tudják, milyen szerepük van ezeknek a bicikliseknek, milyen célt szolgálnak. Ismerjük hát meg őket!

Riportunk a Hajtás Pajtás futárszolgálattal készült, melynek vezetői: Géresi László, Tóth Zoltán.

Bemutatkozás

Géresi László vagyok, a bátyám Tóth Zoltán. Ketten valósítottuk meg ezt a céget egy ötlet alapján. Hallottunk egy kerékpáros futárok részére meghirdetett világbajnokságról, mely 1993-ban Zürichben került megrendezésre. Éppen ebben az évben járt ott egy ismerősünk, aki elmesélte, hogyan működik a futárszolgálat Európában és az egész világon.
A futárteendőket általában minden nagyvárosban kerékpárosok látják el, főleg a belvárosban, nem úgy, mint nálunk, Budapesten, ahol a motoros futárok végzik többnyire ezt a feladatot.

A Hajtás Pajtás futárszolgálat 1993 októberében alakult. Akkor kerekeztünk jóformán először a városban. Egy barátnőnk volt a diszpécserünk, ahova a megrendelések érkeztek. Eleinte ketten láttuk el a futárteendőket, és ahogy egyre több munkánk lett, bővült a cég, vettünk fel újabb és újabb futárokat.
Magyarországon ekkor már 10 motoros futárszolgálat volt, míg kerékpáros futárszolgálat nem volt. Bár egy-két pletyka érkezett, hogy már valaki megpróbálkozott az ötlettel, de igazság szerint senki nem tudott konkrétumot mondani.

Eleinte alig volt munkánk, napi egy fuvarunk volt, de volt olyan nap is, hogy egyáltalán nem volt. A Magyar Narancsban volt egy hirdetésünk. A partnereknek elmondtuk, hogy ez egy új dolog, ők többnyire mosolyogtak, mikor megtudták, hogy kerékpárral dolgozunk, de ennek ellenére kipróbáltak minket.
Ősz közepe-vége felé jártunk, és ekkor már csak elvétve lehetett kerékpárost látni a városban. Nem volt könnyű dolgunk pontosan emiatt, mert be kellett bizonyítanunk, hogy igenis lehet kerékpárral közlekedni a legzordabb időjárási körülmények között is, megfelelő öltözék és kitartás kell hozzá.

A múltról ennyit.

A történet folytatódik…

Most azt lehet elmondani, hogy 2000 van, több mint hat éve dolgozunk. Jelenleg 60-70 futár dolgozik a cégnél, akik napi 500 fuvart kézbesítenek. Egyelőre még csak hétfőtől péntekig, 8-tól este 7-ig van nyitva a cég, de április 1-től – nem áprilisi tréfaként – nagy változtatások lesznek.
Egyrészt vezetőváltás lesz, mi egy kicsit háttérbe vonulunk a bátyámmal. Két új cégvezető lesz, mert ketten már nem tudtunk ellátni mindent. Ők régóta nálunk futárkodnak már. További újdonságként várható az éjszakai, hétvégi ügyelet.

Folyamatosan terjeszkedünk. Úgy értem, az alapfunkció már megvan, most már csak azt kellene megnézni, hogy hol lehetne még esetleg bővíteni. Új ötleteim között szerepel, hogy ki akarjuk egészíteni a szolgáltatást az éjszakai kiszállítással, esetleg teherszállítással. Most tervezzük az utánfutókat, hogy egy házibulira fel lehessen vinni akár 10 rekesz sört is.
Sajnos most még egy bevásárlást nem tudnak ránk bízni, mert nem tudunk olyan nagy terhet elvinni. Megvalósíthatónak tartom azt is, hogy ha egy cég azt akarja, hogy az irodakészletét frissítsük fel A/4-es papíroktól kezdve faxpapíron át, akkor ez se okozzon akadályt nekünk, sőt akár ha egy hűtőszekrényt át kell vinni valahová, akkor ez is megoldható legyen.
Igen, hát ezért van szükségünk a két új emberre. Folyamatos fejlesztéseket hajtunk végre, ide tartozik, hogy már két URH-rendszeren dolgozunk egyszerre, s két diszpécser foglalkozik a megrendelőkkel, három a futárokkal. Itt mindenki biciklis futárként kezdte, senki nem ült be diszpécsernek úgy, hogy fogalma se volna a munkáról.

Azért nálunk az élet nemcsak száraz munkából áll, majdnem minden nap történik valami vicces dolog, ami sok vidámságot hoz kemény napjainkban. Előfordulnak olyan megrendelések, hogy valakit nem lehet telefonon elérni valami ok miatt, és akkor nekünk kell egy üzenetet kézbesíteni, pl.: hogy hívjál már vissza.

Elsősorban a média vesz minket igénybe, és azon belül is a reklámügynökségek. Többnyire azt sem tudjuk, hogy milyen anyagokat viszünk. Ez egy klasszikus futárszolgálat. Amit a posta Budapesten egy-két nap alatt kézbesít, azt mi már 1 óra alatt kézbesíteni tudjuk. Ez az egy-két nap igen sokat számít cégeknél, ahol az idő nagyon fontos.

Amikor ezt a céget beindítottuk, még biciklink, alaptőkénk sem volt. Egy barátomtól kértem kölcsön egy kerékpárt, ami egy Csepel Maraton versenykerékpár volt, és így, ezzel kezdtem el dolgozni.

A városban munka közben nagyon kell vigyázni a közlekedési balesetek elkerülésére. Az új futároknak nagyobb az esélyük, hogy valami bajuk történjék. Volt már egy-két komolyabb baleset, amikor műtétre szorult valaki, de azt tudni kell, hogy azért a balesetek túlnyomó többsége munkaidőn kívül történik.

A hajtás

Sokan nem is gondolják, hogy ezek a futárok mennyit tekernek naponta. Napi teljesítményük 80-100 km. És hát ezt minden munkanapon! Aki túlórázik, az gyakran 100 km fölött is tekerhet egy nap, míg a kezdők kb. 60 km-t teljesítenek.
Igazán jó kondiban vannak! Akik régóta nálunk dolgoznak, a kemény munkától úgy megedződtek, hogy nehezen tudnánk olyan munkát kitalálni, amitől megrettennének. Én azzal szoktam biztatni az új futárokat, hogy aki már lehúzott két évet nálunk, az már az idegenlégióban is rendesen helytállna.

Mi a bátyámmal már két éve nem futárkodunk. Eleinte úgy futárkodtunk minden nap, hogy mellette a cég ügyeit is kellett intézni. Később eljött az idő, hogy többet kellett foglalkozni a cégügyekkel, és megengedhettük magunknak, hogy egyre kevesebbet futárkodunk, mert felváltottak minket más futárok, így fejlődött a cég.
Néha azért jó visszamenni. Elő szokott fordulni nagy hajtási időszakban, pl. év végén, amikor beállunk mi is futárkodni. Ez nem azt jelenti, hogy egész nap tekerek, csak 2-3 órát dolgozom. A kondim már nem a régi, hiába járok biciklivel dolgozni, de én csak 10 km-t biciklizem naponta, míg a futárok 100 km-t. Azért ez elég komoly különbség.
Jómagam is sokat kerékpározom, szinte mindenhova kerékpárral járok. Ez egy nagyon fontos dolog, nekem a kerékpár a közlekedési eszközöm. Tehát én mint egy városi közlekedési eszközt használom a biciklit. Úgy, ahogy valaki buszra száll, vagy beül a kocsijába és elmegy dolgozni, én biciklire ülök, bérlet helyett biciklit vettem.

A futárok között vannak olyanok, akik kerékpárral járnak dolgozni, és szabadidejükben is szívesen mennek kerékpározni. De vannak olyan futárok, akik bent hagyják a biciklijüket a cégnél és BKV-val mennek haza, általában ők azok, akik peremkerületekben laknak, és a napi 80 km után nincs kedvük hazatekerni.

A futárokat általában hirdetések alapján vesszük fel, de maguktól is szoktak jelentkezni.
A fizetésük nem rossz, de ezért nagyon meg kell dolgozni, nagyon kemény fizikai munka ez. Egy új futár, amíg nem ismeri jól a várost, meg nem ismeri jól a munkát, addig még 60 ezer forint alatt keres, a profik, akik már itt vannak egy éve, 80-100 ezer forint körül keresnek.
Azért nem olyan rossz ez fiataloknak. Ha van, aki érettségi után nem tudja, mit kezdjen az életével, és idejön egy évig dolgozni, annak ez nem rossz pénz. Hogyha valakinek már családot kell fenntartani belőle – márpedig több olyan ember is van -, annak már egy kicsit át kell gondolnia a dolgot.
A családosok éppen ezért magasabb százalékot kapnak, mint akiknek nincs családjuk, valamennyit azért segítünk rajtuk, de hát ez még mindig nem annyi, mint ami elvárható lenne. Vállalkozásunk középvállalkozásnak számít, az 1999. évi forgalmunk eléri az 50 millió forintot.

Nekem egy összerakott bringám van Diamondback vázzal. Amikor vettem, egy 92-es LX-szel volt felszerelve, most abból szerintem a váz van meg, meg talán az első váltóm. Folyamatosan újítom fel, így ránézésre tiszta rozsda, teljesen lerombolt állapotban van, de kiválóan működik. Én arra ügyelek, hogy ne szúrjon szemet egy csillogó-villogó kerékpár a biciklitolvajoknak, hanem ott van egy rozsdás darab, amiről azt gondolja, hogy ez már semmit nem ér.
Általában minden futárnak összerakott bringája van. Nagyon használódnak az alkatrészek, főleg a téli hónapokban. Legnagyobb mértékben talán a hajtómű használódik, ezen a latyakos, sóval felszórt utakon folyamatos karbantartást igényelnek az alkatrészek, van úgy, hogy egy tél után le kell cserélni őket. A gumi is használódik, ugyanúgy a felni is a fékezésektől.
Véleményem szerint a futároknak fél évente legalább fel kell újítani a biciklijüket. Én évente szoktam karbantartást végezni. A futároknak szoktam javasolni, hogy ne várják meg, míg teljesen tönkremegy egy bizonyos alkatrész, cseréljék ki időben, mert egy kis alkatrész hibája akár az egész hajtómű cseréjét jelentheti.
A cég saját szerelőbázissal rendelkezik. Van egy szerelő szakemberünk, aki javítja a kerékpárokat, az alkatrészeket pedig nagykereskedelmekben szerzi be.

Hobbink közé tartozik még a zenélés is, ami saját stúdiónkban történik. Sokan zenélünk, elsősorban a bátyám és én, de azóta sok futárról kiderült, hogy ők is szívesen játszanak. Van egy kifejezetten futárzenekar, ami punkzenét játszik, ők is itt próbálnak.

Ez a cikk független sajtó megjelenés