Főként a pénzért tekernek

AZ E-MAIL, AZ SMS VAGY A REPÜLŐS EXPRESSZ-SZOLGÁLATOK MELLETT NAGY IGÉNY VAN KERÉKPÁROS FUTÁROKRA IS

A rekkenő hőségben vagy akár a téli fagyban-hóban is rendületlenül tapossák a pedált a kerékpáros futárok. Vállalják a városi közlekedés hektikus zsúfoltságát, veszélyeit.

A biciklis futárszolgálatok száma megnőtt az elmúlt években. A fővárosban jelenleg négy cég futárai kerekeznek az utcákon, és a konkurenseknek – állítják – jó a viszonyuk egymással, esetenként kisegíti egyik a másikat.

A Pedálfutárnál például sportolók kerekeznek, ez a cég az olcsó árra helyezi a hangsúlyt. Négy éve működik az Elit Expressz, ahol a gyorsaság a fő kritérium. A belső kerületekben húsz perc alatt juttatnak célba bármely küldeményt. Budapesti vállalkozás a Hercehurca Biciklis Futárszolgálat is, ahol a küldöncök kifogástalan megjelenésére adnak. A Hajtás Pajtás fő elve pedig a gyorsaság mellett a megbízhatóság.

A FIATAL KERÉKPÁROSOK – attól függetlenül, hogy melyik cégnél dolgoznak – általában büszkék a munkájukra. Nem mindennapi ügyességet igényel cikázni a városi forgalomban a robogó autók között.

• Ha futárral küldet egy cég levelet, az eleve már késésben van – magyarázta Kürti Gábor (Kükü), a Hajtás Pajtás ügyvezető igazgatója. – A megbízók maximum fél óra alatt szeretnék, ha a címzett kézhez kapná a küldeményt, és a jó futár mindent megtesz, hogy megfeleljen az elvárásnak.
  Kükü hozzáfűzte: kevés olyan jelentkezőjük volt, aki mikor a cégükhöz került, már képes volt 40 km/órás átlagsebességgel tekerni a városban. Ez a magas teljesítmény általában a munka során fejlődik ki.
• Én, mielőtt futár lettem, csak rövid távok megtételére használtam a kerékpáromat. Kezdőként állandó izomláz gyötört, a munka után a fáradtságtól egyből bedőltem az ágyba – emlékezett vissza az ügyvezető.

Hozzátette: embere válogatja, hogy melyik futár miként bírja hosszan elviselni a városi közlekedéssel járó stresszt. Volt már nem is egy olyan munkatársuk, aki két hét után kilépett, mert idegileg kikészítette a nyüzsgő forgalom.
Kürti elmondta: futárnak általában olyan fiatalok jelentkeznek, akik keresik a helyüket az életben, még nem döntöttek arról, mi legyen az állandó hivatásuk. Vannak közöttük évhalasztó diákok, estis egyetemisták is.

CSÚCSFUTÁROKNAK hívják a küldöncök legjobbjait, akik a szolgálatok féltve őrzött kincsei. Ők a leggyorsabbak, kiválóan ismerik a várost, a kerületek minden zegzugát és a helyszínre vezető legrövidebb utat.
Fontos, hogy az ügyfelekkel kedvesek legyenek, némi humorérzék sem árt. Egy csúcsfutár 100-120 kilométert teker végig egy nap alatt, legyűri a biciklisek által nem kedvelt dimbes-dombos terepeket is. A futár havi keresete gyorsaságától, városismeretétől is függ, úgy 80-160 ezer forint heti ötször nyolcórás munkaidőre.

Dani félti az úton a kedvesét
Drága a megfelelő futáröltözet, így sokuknak marad télen a reuma. Ám úgy vélik, ez a munka mégis jobb, mint irodában ülni.
A futárszolgálat kapuján éppen begördül Dani (21) és Móni (24), akik az életben és a munkában is egy párt alkotnak. A vékony, törékeny testalkatú lányon póló, rövidnadrág, kesztyű, bukósisak, óriási térd- és könyökvédők. Ahová csak tehetik, kétkerekűvel mennek, a bevásárlástól kezdve a kirándulásig.
Dani már január óta teker a Hajtás Pajtásnál, míg Móni csak hetekkel ezelőtt kezdte. Móni elmondta: a barátjától jött az ötlet, hogy ő is beálljon futárnak. Neki is jobban tetszik ez a munkakör, mintha butikba ment volna eladónak vagy irodába adminisztrátornak.
Miközben megszabadította magát bukósisakjától és hátizsákjától, Móni elmondta: minden létező védőfelszerelést magára vesz, hogy testi épségét óvja, mert a múltkoriban egy jó nagyot esett, és csak a szerencsén múlt, hogy nem sérült meg súlyosan.
Barátja egyből hozzátette: nagyon félti az utakon Mónit, mert tapasztalatból tudja, hogy sok autós, sőt, a kamionosok és a buszvezetők is figyelmen kívül hagyják vagy észre sem veszik, leszorítják a biciklist az utakon.
Dani végzettségére nézve erősáramú villanyszerelő, éveken át színpadi munkásként dolgozott, a futárkodást pedig mindössze 4-5 évre tervezi.
A pár szerint ugyanis az átlagnál jobban lehet keresni ezzel a munkával, és egyfajta szabadságérzetet is ad a kerekezés. Legalábbis nem látja folyton az embert a főnöke.

TÖRTÉNETÜK TÖBB MINT ÉVSZÁZADOS

A biciklis futárok a XIX. század végén jelentek meg New Yorkban, ahol napjainkban már kétszáz futárcég verseng egymással, és több mint 2500 küldönc kerekezik az utcákon. New Yorkban ma is sajátos színt, életformát jelentenek a biciklis futárok.
Hazánkban az első futárszolgálatot, a Hajtás Pajtást két fiatal alapította 1993-ban svájci példa nyomán. Azóta a legnagyobb multicégek, légitársaságok és gyógyszerforgalmazók is megtalálhatók megrendelőik között. A két taggal indult vállalkozásnak ma mintegy száz munkatársa van, naponta több mint nyolcvan futáruk rója az utakat.

Szemkontaktust tartanak

Az ízületek komolyan megsínylik, ha nem az időjárásnak megfelelő az öltözete valamelyik bringásnak. Mint azt Kürti Gábor elmesélte, az őskorszakban ő is csak farmernadrágban tekerte le a kilométereket, ami a térdízületein mai napig érződik, rendesen recsegnek-ropognak.

• Ha azt vesszük, hogy van futár, aki 40-60 ezer kilométert lehajt évente, akkor már okosan kell felkészülni, hogy az ember egészsége ne bánja – magyarázta Kükü.
• A tél nagy ellensége a futárnak – hangsúlyozta Dani, aki januártól már fagyoskodott jó pár hónapot két keréken az utcán. És miután kimondta, hirtelen el is gondolkodott azon, hogy még egy telet már lehet, hogy nem vállal. – A megfelelő vízálló védőruha nem olcsó, annak híján pedig könnyen tönkremegy az ember, jön a reuma. Elmondta: a kerékpárra is jócskán költeni kell, hiszen egy nap több tucatnyi helyszínre gurul, és a „jó kis magyar utak” bizony szétrázzák a vázat. Háromnaponta kell cserélni vagy legalább javítani a fékpofákat, ellenőrizni a hajtóművet. Az elmúlt két hét alatt pedig egymás után két bicikliváza esett szét – utalt a kétkerekű-életforma költségeire Dani.
• Tanulni kell a városi közlekedést, és egy idő után kialakul a kerékpározóban a térlátás. Nem elég az autók indexét figyelni, inkább a szemkontaktust kell keresni a sofőrökkel – foglalta össze Füles, hogy mire figyeljen közlekedés közben a futár, aki – mint ő – már öt éve kerekezik.

Füles szerint a kerékpárút az egyik legveszélyesebb hely a számukra, ott ugyanis kutyát sétáltatnak, babakocsit tolnak az emberek, és csak ritkán hagyják szabadon a biciklistáknak.

• Én napi 80, de van, hogy 100 kilométert is tekerek. Ha a forgalomban van, egy másodpercig sem kapcsolhat ki az ember figyelme – egészítette ki tapasztalatait. Hozzáfűzte: a futárok körében a kulcscsonttörés vagy a lábszártörés szinte mindennapi eset és mondhatni, még szerencsésebb, aki így jár, mintha az életét vesztené a zsúfolt forgalomban valamelyikük. Arra is volt már példa.

Van miért megizzadniuk

A fuvardíj az út hosszától függ, a futárok ódzkodnak a hegyvidéki és a veszélyesebb kerületektől.
A Hajtás Pajtás futárszolgálat kézbesítési díj tekintetében olcsónak számít. Legalacsonyabb fuvardíjuk a fővárosban 720 forint, mondjuk a IX. kerületből az V.-be – például a Nagyvárad térről a Vörösmarty térre vinni egy küldeményt. A legdrágább díjszabás 2080 forint, amely összegért a Belvárostól távolabb eső kerületekbe szállítanak. Kivéve a XVII. kerületet, amelynek fuvardíja 2600 forint.
Egyedi szolgáltatásuk az „Előzd meg a piros 7-est” nevet viseli. E szolgáltatásnál egy órán belül a címzetthez juttatják a kézbesítendő levelet, csomagot. Amúgy a kézbesítés határideje maximum másfél óra.
A kerekező futárok által a nehéz terep miatt nem igazán kedveltek a budai kerületek emelkedős részei, a Szabadság-hegy vagy a Gellért-hegy.
Olyan kerület is akad, amelyet a közbiztonság állapota miatt nem kedvelnek a futárok. Az ilyen „veszélyesnek” számító kerületben – mint mondták – igyekeznek minél gyorsabban hajtani, ez is egyfajta védelmet jelent: nem lassítanak 35 km/óra alá.

Puskás aranycipőjét vitték

A hétköznapi levelek, csomagok mellett különleges értékű küldeményeket is kézbesítenek olykor.
Díjak, kitüntetések, ereklyék vagy éppen a szerelem zálogául küldött virágcsokor, esetleg óriási szőrmók maci is a biciklisekre vár.
Mindezeket és még hasonlóan furcsa tárgyakat szállítottak már két keréken a futárok. Kürti Gábor elmondta, sokszor visznek különböző kitüntetéseket, olyan díjakat, melyek átadásáról később az újságok hasábjain olvashat a nagyközönség.

• Évekkel korábban például mi vittük Puskás Öcsi aranycipőjét a népstadioni díjátadó ünnepségre. Sok csomagot, levelet szállítunk kormánytagoknak, én magam korábban Bokros Lajos titkárságát is jó párszor megjártam – mesélte élményeit Kükü. Hozzátette: igyekeznek mindent időben, pontosan elszállítani, és mivel a cég már furgont is beszerzett, nincs olyan fuvar, amit visszautasítanának. Sőt, a vidéki helyszín sem akadály. A futár vonatra száll bringájával, majd a címben megadott településre érkezése után ismét két keréken folytatja tovább útját.

Munkájuk a sportjuk is

New Yorkban rémálom futárnak lenni, ellenben a kisebb német városokban előzékenyek az autósok a kerekezőkkel.
Nem a kényelme, hanem praktikussága miatt ült kétkerekűre kilenc évvel ezelőtt Sinka Károly (Sinya), a Hajtás Pajtás személyzeti igazgatója. Elmondta, nem a hobbija a biciklizés, csak így gyorsan lehet közlekedni. Ha választania kellene, hogy szombat délelőtt focizni menjen a haverokkal vagy biciklizni a hegyekbe, a foci mellett döntene.
Ám ha futárságról van szó, Sinya nemzetközi mércével is megméretteti képességeit. Tíz éve minden esztendőben elindul a kerékpáros futárok nemzetközi versenyein. A legnagyobb dicsőségnek azt tartja, hogy két éve hazánk adott otthont e rangos verseny világbajnokságának.
A kétórás versenyek a forgalom elől elzárt pályákon zajlanak, a szervezők pedig úgy állítják össze a feladatokat, hogy egy biciklis futár egész napját modellezzék. A versenyző a megjelölt 10-15 helyszínen csomagokat vesz fel és a megadott címre juttatja. A sorrendet, az útszakaszt maga választja meg, és aki ebben a legügyesebb, az nyer. Az élmezőnybe a legtöbb esetben a dánok, svájciak kerülnek.

• Nekem a versenyeken a részvétel a fontos, mert hatalmasat buliznak ilyenkor a világ futárai, jókat beszélgetünk, és ilyenkor találkozom a különböző nemzetiségű haverjaimmal.

A „kollégák” beszámolóiból tudja Sinya, hogy New York utcáin rémálom kétkerekűvel járni, míg az ausztriai Grazban vagy a német kisebb városokban, például Freiburgban szinte leányálom.

• New Yorkban még annyira sem tekintik a közlekedés résztvevőjének a biciklist, mint hazánkban. Németországban azonban sokszor még előre is engedik, és odafigyelnek rá.

Ez a cikk független sajtó megjelenés