Erzsébetvárosi bennszülöttek. Naponta 70-90 kilométert tekernek

Rövid összefoglaló a cikkről: A cikk bemutatja a 1993-ban alapított Hajtás Pajtást, amely mintegy 65 bringással dolgozik, miközben alkalmazkodott az internet és a piac változásaihoz. Kürti Gábor elmeséli, hogyan lett műszaki főiskolásból futár, majd cégvezető, és hogyan vették át Sinyával együtt a vállalkozás irányítását az alapítóktól. A 2008-as válság, a covid és az online adatküldés visszaszorította a hagyományos levelezést, de a csomagszállítás és a teherbiciklis megoldások új lehetőségeket hoztak. A futárok naponta átlagosan 70-90 kilométert tekernek, jó tájékozódóképességre, állóképességre és megbízhatóságra van szükségük. A Hajtás Pajtás teljes bejelentéssel foglalkoztatja dolgozóit, jelentős adót fizet, és tudatosan vállalja a tiszta működést még akkor is, ha ez versenyhátránnyal jár.

Cégtörténet, Képaláírás – felső fotó:
A két alapító-tulajdonosnak, Lackónak és Spenótnak volt egy barátja, Bäbler Hédi, aki a kilencvenes évek elején épp Svájcban tanult. Akkor épp ott rendezték meg a biciklis futárok éves versenyét, amelyen önkéntesként dolgozott. Amikor hazajött, mesélt a versenyről, és felvetette, hogy itthon is csinálni kéne egy bicajos futárszolgálatot. Lackó meg Spenót akkoriban alkalmi munkákból éltek, kölcsönkért bringákkal, és bevállalták. Szórólapoztak, nyomtattak, Budán, a jobb környékeken szétosztották, hátha a gazdagabb emberek majd pezsgőt küldözgetnek egymásnak. Persze, nem jött be a dolog, alig volt megrendelés, ami volt, azt is ismerősök adták fel. A forgalmat az lendítette fel, hogy a McCann-Erickson reklámügynökség egyik vezetőjének vittek egy levelet, aki épp akkor jött haza New Yorkból, ahol látta a bringás futárokat, és miután szimpatikusnak vélte, azután mindent a Hajtás Pajtással küldött. Ez a példa ragadós volt. Egyébként a névválasztás is tudatos volt, az egyik tulajdonos cicáját hívták Pajtinak, tehát nem az egykori úttörőmozgalom volt a névadó.

A Hajtás Pajtás az egyik emblematikus erzsébetvárosi cég, amelyet 1993-ban alapítottak, és a Király utcában van a főhadiszállásuk. Amikor a csúcson voltak, 130 bringásuk rótta az utakat, ma 65, de közben történt egy s más, többek között az internet elvitte az azonnali leveleket. Ám a csomagküldésben ők hódítottak nagyobb piacot, s megbízhatóságukat mutatja, hogy egy világcéggel dolgoznak ezen a fronton.

A két tulajdonos 7 évvel az indulás után átadta a terepet a cégvezetőknek, akik azóta is együtt vezetik a Hajtás Pajtást. Egyikük, Kürti Gábor maga is futárként kezdte és karácsony idején, vagyis december második harmadik hetében maga is nyeregbe pattant, hiszen akkora a forgalom, hogy minden bringásra szükség van, ha nem akarnak megrendelést visszamondani. Amúgy a külvilág is elismeri őket, a szakmai szervezetek éppúgy, mint a civilek, ezért kaptak számtalan kitüntetést, többek között Aranyvillát, Budapestért, Üzleti etika, Zöld generációért- és Szerethető munkahelyek díjat.

– Miért állt be egy műszaki főiskolás a bringás céghez, csomagokat kézbesíteni?

• Imádtam bringázni. Persze, a történet ennél bonyolultabb. A Kandó Kálmán Főiskolára jártam, s egy több hetes betegség miatt lemaradtam a tanulásban, matekból meg is buktam a vizsgán. Kihagytam egy évet, s gondoltam, hogy addig dolgozom. Magyar Hírlap előfizető voltam, az újságban láttam egy Hajtás Pajtás hirdetést. Szerettem bringázni és gondoltam, hogy ezzel még pénzt is kereshetek. Lehet-e ennél jobb dolog? A cégnél akkor már két éves voltam, amikor az ötödik futár jött, s egyébként ahogy emlékszem, naponta nem volt több 40 megrendelésnél. Miután a főiskolán közgazdaságtant is tanultunk, abból én stréber voltam, a cégnél is elkezdtem számolni. Akkor már diszpécserkedtem, jól átláttam a helyzetünket és a lehetőségeinket, s így volt ezzel Sinya Károly is. Együtt sokat nyaggattuk a tulajdonosokat. Hét év telt el az alapítás óta, amikor úgy döntöttek, hogy ők kiszállnak a napi munkából, vezessük mi a céget. Ez azóta is így van.

– Ők már nem is járnak be?

• Értekezletekre, a stratégiai megbeszélésekre igen. És karácsonykor futárkodnak is.

– Akárhogy is számolom, a cégalapítás óta eltelt több mint 30 év, 25 esztendeje pedig azóta, hogy Sinyával együtt vezetik a céget. Ez házasságból is sok.

• Valószínűleg jó a munkamegosztás. Sinya a HR-es, vagyis a futárokkal ő foglalkozik, míg hozzám tartoznak az ügyfelek és a pénzügy.

– A piac is sokat változott. Hogyan élték meg a 2008-as válságot, a covidot és mindezek mellett az internet elterjedését, amely tönkrevágta a levelezést?

• Levelezés most is van, csak jóval kevesebb. Ami viszont teljesen megszűnt, az az adatküldés. Régebben a VHS, BETA kazetták, grafikai filmek, winchesterek, pendrive-ok jöttek-mentek. Ma az adatokat az internet hordozza. Elfogadtuk, hogy a világ változik, s a 2006-os csúcson, amikor 150 dolgozónk volt, közülük 130 futár, nehéz lenne megismételni. Megszűntek a csomagküldő csapatok, s együttműködtünk a GLS céggel, vagyis kiváltottuk a dízel furgonjainkat, mert a mi teherbiciklink képesek egyszerre 200-300 kilós csomagot is elszállítani. A covid érdekes időszak volt, az első két hónapban nagy boom volt, mert akkor költöztek haza a céges menedzserek, vagyis akkor sok dolgunk volt. Utána már csak a kajaszállítók arattak.

– Milyen a jó futár?

• A városban, az utcákon jól kell tájékozódni, bár ma már a mobilos segítség is. Ismernie kell a cégének a járását, az ügyfeleknek annyira bíznia kell benne, mintha ő maga szállítana, s mellesleg jó lakatos.

– Lakatos?

• Tudnia kell improvizálni, hova teheti a bringát, villámhárítóhoz, gázcsőhöz vagy egy padhoz lakatolni. Ma már fényes nappal nem nagyon lopnak, de azért előfordul.

– Ki adja a bringát, a futárok hozzák, vagy a cég vásárolja meg?

• Mindenki a saját bringájával lép be, de aztán a cégünk megvásárolja tőlük és aztán lesz egy keretük, amit felhasználhatnak javításra, karbantartásra. Egyébként meg a mindenkinek a saját dolga, hogy mennyit költ még rá, mivel szereli fel.

– Nincs is tipikus futárbicikli?

• Nincs, viszont három tábor létezik. Az egyik az országúti kerékpárra esküszik, a mountain bike-osok szerint az övék a legalkalmasabb a budapesti utcákon, míg a harmadik, legvakmerőbb csapat szerint az egysebességes, könnyűváz, csak a legszükségesebb tartozékokkal felszerelt bicikli a legjobb. Egyébként ’97-ben alakítottunk egy szakszervezetet, ami főleg arról szólt, hogy összedobtunk fejenként 500 forintot, s abból teltek szerszámokra, alkatrészre, de aztán beláttuk, hogy érdemes egy boltot és szervizt alapítani. Az jól is működik, s csak egy alapszabálya van, hogyha futár jön javíttatni, akkor neki feltétlen elsőbbsége van.

– Nyugdíjas futárok is vannak?

• Nyugdíjas még nem jelentkezett, de többen is itt tőlünk mentek nyugdíjba.

– És bírják még a hajtást?

• Nos, ők kivételes fizikummalk bírnak, volt kerékpárversenyzők vagy zsokék. Átlagon felüli az állóképességük, amit korábban megszereztek. Egyébként a futárok többsége 20-30 éves.

– Mekkora távot tesznek meg egy műszak alatt?

• Átlagban 80 kilométert tekernek, vagyis 70-90 kilométert. Amikor én futár voltam, Újpesten laktam, s az még plusz 20 kilométer volt. Igaz, az első két hónapban nem kellett altatni, ahogy hazaértem, egy óra múlva már aludtam. Ez pár hónap alatt elmúlik, és az ember olyanná válik, mint egy sportoló, megszokja a napi távot.

– A Hajtás Pajtás arról is híres, hogy itt mindenki be van jelentve, sőt, nem is 4 vagy 6 órára, vagy minimálbérre, hanem teljes fizetésre. Erről persze nem nagyon ülünk beszélni, mert többek között az éttermek és hotelek is arra hivatkoznak, hogy nem lehet kitermelni a bérek rakodók költségeit.

• Mi 2006 óta így dolgozunk, nálunk nincs színlelt szerződés, ez okoz némi versenyhátrányt, hiszen több milliárd adót fizettünk be az államkasszába. Én magam is szeretnék tiszta céget vezetni, nyugodtan aludni. S bár nálunk fiatalok dolgoznak, de velük is előfordul, hogy megbetegszenek és akkor elmehetnek táppénzre. Arra persze még nem gondolnak, hogy a nyugdíjuk is normális lesz, hiszen most sokat befizetünk, befizetnek a nyugdíjalapba.

Képaláírás – alsó fotó:  Magyar Kerékpáros Klub
A Hajtás Pajtás 2000-től tudatosan, a tulajdonosok elhatározásából támogatta a kerékpáros mozgalmat. Nem véletlen, hogy a 2 ezer tagot számláló egyesület vezetője Kürti Gábor. Rendszeresen lobbiznak, többek között az iskolai gyalogos és kerékpáros KRESZ-oktatásért, szakvéleményeket készítenek a városnak a kerékpárutakról, és a Múzeum körúton 2010-ben közadakozásból állították fel az első kerékpárszámlálót, amely egyébként még ma is működik. Támogatják Budapest és Erzsébetváros progresszív törekvéseit a kerékpáros közlekedés kiépítésében, az autósok által sokat kritizált nagykörúti biciklisáv ot is indokoltnak tartják, hiszen az a korábbi 800 helyett már naponta 4-5 ezer bringás használja, akik közül sokan az autójukat cserélték fel kétkerekűre.

Ez a cikk független sajtó megjelenés