Még több bringát a buliba!

"A Hajtás Pajtás diszpécserközpontjában óriási a sürgés-forgás. Az egész helyiséget átszövik az indaszerű kábelek, CB-rádió karcos hangja reccsen, a futárok sietve pakolnak zsákjaikba. Bent egy lepukkant csocsó és néhány figura a trendinél is kicsit kopottabb ruhákban. Az egyik közülük Sinya, Budapest talán legrutinosabb biciklis futára."

Forrás: Nagy moszkító

– Általában olyan srácokból lesz biciklis futár, akik vagy érettségi után nem találtak munkát maguknak, vagy nem vették fel őket az egyetemre.

Előfordul, hogy valaki megunta az eddigi életét, és váltani akar. A magyartanártól a helikopterszerelőig mindenki megfordul itt, nemrég egy frissen nyugdíjazott úr kezdett el futárkodni nálunk – mondja Sinya, aki azért állt be futárnak, mert nem volt elég pénze a nyaralásra, viszont szeretett biciklizni.

Aztán „rajta ragadt a szeren”, a kerekezést folytatta a nyaralás után is.

- Kiderült, hogy ez volt életem legjobb döntése – mondja Sinya, ám látván kételkedő tekintetünket, hosszasabb magyarázatba kezd:

– A városi kerékpárosoknak általában kifejlődik a hetedik, nyolcadik érzékük. Biciklizés közben mindenre figyelünk, még az autók visszapillantó tükrébe is bepillantunk, hogy megtudjuk, ki akar-e szállni a vezető, és nyitja-e az ajtaját. Nem szabad „bénázni”, az autósok ugyanis meglehetősen ügyetlenek, még nem szoktak hozzá a kerekesekhez.

Kétségtelen, hogy a Belvárosban verhetetlenek a bringások. Általában mindenhol bedugul a forgalom, de még ha gyorsabb is némely szakaszokon az autó, a parkolóhely-kereséssel tetemes ideje megy el.

És a légszennyezés? A dugóban veszteglő autók mérges gázai? A kén-dioxid és az azbeszt, vagy a füstölgő gumik gőze talán csak nem tesz jót a fokozott mozgástól kitágult hörgőcskéknek? – kérdezgetünk tovább még mindig csak félig meggyőződve arról, hogy a biciklis futárok élete maga a kétkerekes mennyország.

– Minél erősebb a megterhelés, annál nagyobb a méregtelenítés is – üti félre kifogásainkat egyetlen mondattal Sinya.

- Egyébként pedig azzal, hogy demonstrálom a kerékpárral járást, talán másokat is ráveszek arra, hogy kövesse a példámat, és remélem, hogy így egyre kevesebb lesz az autó.

A bicajos futárok általában szerződéseket szállítanak, de előfordult már igen furcsa megrendelés is: egy alkalommal Puskás Öcsi aranycipőjét vitte az egyik futár a Népstadionba, de dinnyére tűzött szerelmeslevelet, sőt, porszívót is eljuttattak már a címzetthez.

- A legnehezebb talán az volt, amikor háromszáz darab bonbont vittem óriási díszcsomagolásban a kormányon. Úgy néztem ki, mint egy kambodzsai málhás szamár.

Sinya még hosszan sztorizik, sőt egy csocsóra is meghív minket, aztán megszólal a CB-rádió, újabb címre kell mennie. Fel is pattan a bejárat mellett hűségesen várakozó vasparipára és elnyargal a Deák tér felé.

A nyeregből visszafordulva még odakiáltja nekünk:

–Mindenki pattanjon bringára, és járjon azzal mindenhová! Még több bringát a buliba! Nem fogadjuk meg a tanácsát, egyrészt mert nincs nálunk bicikli, másrészt pedig mert a Lónyay utcában nekünk még mindig túl nagy és túl bűzös a forgalom, arról nem is beszélve, hogy nem is igazán érné meg nyeregbe pattanni, hiszen Mouksa, Budapest pszichedelikus csodabogara csak néhány háztömbnyire lakik innen.