Láberő cikk

A kerékpáros futárok lazák, jó fejek és mindenhol ott vannak a városban. Kikérdeztük a főnöküket, mi várna ránk, ha csatlakoznánk hozzájuk.

Forrás: Láberő magazin

Hajtás, pajtás!

A legrégebbi és legnagyobb hazai kerékpáros futár vállalkozás, a Hajtás Pajtás ügyvezetôje, „Sinya” maga is bringán kezdte, így van mit mesélnie a futárok munkájáról:

„Sokan azt gondolják, hogy a futárkodás valamiféle laza meló” – kezdi Sinya – „pedig ez is egy rendes munkahely, 8 órás munkával. Sokan nem is bírják, hogy itt télen-nyáron, esôben és kánikulában is hajtani kell.” A betanítás egy napig tart, de az elsô hónapban, amíg rutint nem szerez, keveset keres az újonnan belépett kolléga, a futárok ugyanis teljesítménybérben dolgoznak. Ennek megfelelôen „természetes szelekció” mûködik a gárdában: aki keveset hajt, keveset keres, és elôbb-utóbb kiesik. A napi átlag 80-100 km, amely 8-10 fuvarból jön össze. Az átlagfizetés nettó 110 ezer forint, juttatások nélkül.

A futárok

A Hajtás Pajtás csapatában ma 150 futár dolgozik. A többségük huszonéves srác, az idôsebbek harmincegynéhány évesek, de van közöttük 40-es, sôt nyugdíjas is. Mindössze minden tizedik „pajtás” lány – nem könnyû munkáról van szó. A tipikus kerékpáros futár esti, vagy levelezô szakon tanuló, esetleg félévet halasztó diákként csatlakozik a csapathoz, de van, aki helikopterszerelôbôl, tanárból vagy hentesbôl váltott, és olyan is akad, aki ebbôl a munkából tartja el a gyerekeit. Az is
jellemzô, hogy olyanok veszik nyakukba a várost és a futárzsákot, akik még keresik a helyüket, vagy csak nem akarnak egy irodába, vagy boltba alkalmazottként beülni. Érdekesség, hogy találunk közöttük volt és aktív kerékpárversenyzôket is, bár a futármeló nem alkalmas edzésre – tudjuk meg.

A bringák

Talán meglepô, de nincsen megkötés a bringa fajtáját illetôen, jöhet bárki bármivel, csak nagyon olcsó szupermarket-bicikli ne legyen, és persze a jelentkezô számíthat arra is, hogy egy kempingbringával elküldik. Sinya tapasztalata szerint azért sem érdemes megszabni a típust, mert idôvel úgyis mindenkinél kialakul a saját magának leginkább megfelelô, egyéni futárbringa. A futárok folyamatosan alakítgatják gépüket, leveszik a felesleges, súlynövelô bilincseket, kulacstartókat, de a ritkán, vagy sohasem használt lánckerekeket is. Általánosságban azért elmondható, hogy a klasszikus futárgép országúti bringa, nagy kerekekkel, 2x4-5 fokozattal, sportos, keskeny, elsôre kemény nyereggel és egyenes kormánnyal. Az abroncsok szintén keskenyek, a pedálok terén pedig igazán sokszínû a felhozatal, az ideális az SPD, de vannak klipszes darabok is. Amit a rutinos futárok nem ajánlanak városba, az a teleszkóp.

Az első munkanapon

Az új belépôk az elsô napon egy rutinos futárral tekernek, aki megtanítja a mesterfogásokat. A munka élesben a második napon kezdôdik. Az új futárok ekkor ahhoz a diszpécserhez kerülnek, akinél elsôsorban kezdôk dolgoznak. Ô ismeri az ilyenkor felmerülô problémákat és segít kijavítani a hibákat. A nem rendszeresen biciklizô jelentkezôknek egy-két napig alkalmuk van kevesebbet dolgozni, fél nap futárkodás után hazamehetnek pihenni, így fokozatosan jönnek edzésbe, és elkerülhetik a durva izomlázakat.