Ide nem hallás kell Pajtás! - Origo

"A futárkodáshoz erős láb kell, nem fül - vallja a hallássérült Dobra Dani, aki kitartásával a Hajtás Pajtás csapatát is meggyőzte. "A központtal csetelek, a megrendelőnek táblára írok, beszéd nélkül is boldogulok", mesélte a biciklis futár, aki tolmács segítségével munkájáról, mindennapjairól kérdeztünk."
Az origo cikke Daniról itt olvasható. Ez pedig a videójuk:

------------------------------------

Csörög a telefon a Vörösmarty utcában, csomagot küldenek egy óbudai ügyfélnek, a futárszolgálat diszpécsere pedig leadja a megrendelést az éppen szabad munkatársnak.

Szinte minden a szokott módon zajlik, a különbség csak annyi, hogy most a siket Dobra Dani kapja a fuvart, neki pedig Messengeren írják meg a címet, vagy az esetleges programváltozást. A hallássérült futár három hónapja dolgozik a Hajtás Pajtásnál, és eddig profin vette az akadályokat, megállta helyét halló társai között.

Karácsonyi ajándék volt

"Karácsony előtt, a Facebookon láttam az álláshirdetésüket. Régóta figyeltem már a pesti futárokat, tudtam, hogy erre a munkára alkalmas vagyok, ezért gyorsan jelentkeztem is" - mondta még indulás előtt, jeltolmácsa segítségével Dani, aki korábban versenyszerűen biciklizett, tehát fizikailag is bírja a munkával járó tempót.

Bizonyítania kellett

A felvétel azonban nem ment olyan simán. Mint sok élethelyzetben, a 20 éves fiúnak itt is meg kellett birkóznia a fogyatékossága miatti előítéletekkel.

Aggodalmait nem titkolta Sinya, Dani főnöke sem. "Eleinte tartottam tőle, hogy siketet vegyünk fel, hiszen a futárkodás masszívan telefonálásra, kapcsolattartásra épül, neki sem akartam kudarcélményt.

Nem kell a párna

Hozzátette, hogy futárjuk azóta is teljes értékű munkát végez: nem kellett - nem is akarták - kipárnázni az útját, Dani megoldja a váratlan helyzeteket is. Ha a kiszállításnál kavarodás lenne, persze a diszpécser beszél helyette, de ilyen bárkivel előfordulhat.

Danit elkísértük a megadott óbudai címre, hogy nyomon kövessük munkáját. Mint mesélte, a megrendelők általában normálisan viszonyulnak hozzá. Ha szól, hogy siket, csak előzékenyebbek lesznek, és próbálnak artikulálni, ami hasznos, hiszen jól olvas szájról.

Váratlan belépő

A budapesti közlekedés már rázósabb ügy. "Hallókészülékkel valami átszűrődik, de így sem tudom, honnan szól a sziréna, ezért fokozottabban figyelek, nézek előre-hátra" , mondta a futár, akinek nem is a hangok hiánya jelent gondot - ehhez már régen hozzászokott - hanem a rossz látási viszonyok. A villamos mögül kilépő járókelő, a váratlanul beforduló autó mind komoly boruláshoz vezethet, igaz, ezzel a halló kollégáknak is meg kell küzdeniük.

Koncertre is hívták

Dobra Dani három hónapja van a futárszolgálatnál, ezalatt beilleszkedett, haverokat szerzett. Munka után együtt lóg vagy túrázik a kollégákkal, volt, hogy koncertre is hívták, mert elfeledkeztek siketségéről.
A munkahelyen kívül viszont inkább csak saját közösségében mozog, éles a határvonal a hallók és a siketek társadalma között.
Zárt világ

"Nagyon szűk és zárt kis világ az övék, ahol mindenki ismer mindenkit. Többnyire körön belül ismerkednek, a kommunikációs akadály a „vegyes" barátságokat, párkapcsolatokat is ellehetetleníti" - mesélte Dani jeltolmácsa, Babutsán Rita, aki régről ismeri a bicikliőrült fiút.

Kevés a munka

A tolmács hozzátette, a siketek elszigeteltsége a foglalkoztatásban is megjelenik: Danié sikertörténetnek mondható, a hallássérültek többsége ugyanis nem kap munkát, segélyekből élnek, csak a szerencséseket foglalkoztatják megváltozott munkaképességűként.

Korábban a fiúk nyomdában dolgozhattak, mert nem zavarta őket a zaj, ma már ez is gépesített szakma. Elmehetnek persze asztalosnak, hidegburkolónak is, de nyilván kevesebb esélyük van az épp hallású versenytársakkal szemben. A lányokat általában bőrdíszművesként vagy a textiliparban foglalkoztatják, már ha van igény a munkájukra.

Öntudat kérdése

A közösség azért is zárnak tűnhet, mert aránylag kevesen vállalják öntudatosan fogyatékosságukat: összesen 71 ezer ember vallja magát hallássérülnek Magyarországon. Eközben kétszer-háromszor annyian is küzdhetnek hallási problémákkal, akik inkább szeretnének az épek közösségéhez tartozni, maguknak sem ismerik be a problémájukat.

"A 80 éves néni a világért nem ismerné be, hogy elvesztette a hallását, míg a születésétől fogva siketnek ez a természetes. Vállalni ezt a terhet identitás kérdése is" - jegyezte meg a jeltolmács.