Hittek a biciklis futárszolgálatban

"A kezdeti háromfős cég – a diszpécseri munkát egy ismerősük vállalta – gyorsan nőtt. 1995-ben már napi 50-60 megbízást teljesítettek, ám a fő nehézséget változatlanul a kommunikáció jelentette. Miután a mobiltelefon luxuscikknek számított, maradt a telefonkártya, amelynek segítségével a futárok adott időközönként bejelentkeztek a diszpécsernél, megbízás után érdeklődve. Egy idő után azonban lépniük kellett, következtek az URH rádiók, amelyeket az egyik ismerősüktől kölcsönkért pénzből vásároltak meg."

Forrás: Világgazdaság

Géresi László, a Hajtás Pajtás tulajdonosa büszke arra, hogy munkájuk révén rengeteg üzemanyagtól mentesül Budapest

Hittek a biciklis futárszolgálatban

Hogyan érdemes nekiindulni a nagybetűs életnek? Géresi László, frissen hazatérve külföldről, ahol a középiskoláját végezte, hirtelen azzal találta szembe magát, hogy – mint mondja – valamit „kezdenie kellett magával”. Testvére, akinek akkoriban született meg az első gyermeke, úgy látta, közösen többre vihetnék. Az ugyanis meglehetősen hamar nyilvánvalóvá vált számukra, hogy dédelgetett rockzenészi ambícióiknak Magyarországon aligha lesz kifutása. Vagy minőségi zenét játszol, vagy pedig megélsz belőle, a kettő együtt nem járható út, vagy legalábbis nagyon keveseknek adatik meg, hogy valóban azt csinálják, amit szeretnek – magyarázza. A bogarat egy ismerősük ültette a fülükbe, aki a nyugati nagyvárosokban tekergő biciklis futárokról beszélt, ám energiája már nem volt arra, hogy ezt a magyar viszonyok közt is megvalósítsa. Nagyon jónak tartottuk az ötletet, jóllehet kerékpárunk sem volt, s miután más dolgunk nem akadt, belevágtunk – emlékszik vissza a kezdetekre. Az induláshoz szükséges pénzt kisebb alkalmi munkákból, szobafestésből, mázolásból teremtették elő, míg a cég első két kerékpárját egyik barátjuk kölcsönözte nekik.
Az első pillanattól kezdve biztosak voltunk abban, hogy komoly konkurenciát jelentünk az összes futárszolgálatnak – hangzik a meglehetősen ambiciózus tervük, ám mint Géresi László megjegyzi: számos tévhitük is volt. Úgy gondolták, hogy rövid idő alatt „beveszik” a várost, ezzel szemben csalódásként érte őket, hogy alig akadt napi egy-két futárjuk, a cégek nem vették őket komolyan, s igencsak megmosolyogták, hogy biciklivel akarnak küldeményt szállítani. Budapesten 1993-ban korántsem tolongtak a bringások, a városban rajtunk kívül legfeljebb egy-két embert lehetett látni – jegyzi meg mosolyogva. Hamar szembesültek azzal is, hogy a futárszolgáltatás elsősorban bizalmi alapon működik, s 20-30 forintos árkülönbségek miatt a cégek nem váltanak partnert. Így nem tudtunk mást csinálni, mint igyekeztünk türelmesek lenni, s próbáltuk elhitetni az emberekkel, hogy működőképes ez a vállalkozás – mondja. A szerencse azonban melléjük szegődött. Sokat lendített a forgalmukon, hogy az egyik fordítóiroda – amelyik elégedetlen volt a futárszolgálattal – kipróbálta őket, s miután az áraik versenyképesek voltak, rendszeresen alkalmazta a céget. Ezt követően felgyorsultak az események, főként, hogy a reklámszakma egyik fő képviselője is a Hajtás Pajtással kezdett dolgoztatni, ami egyúttal nagyon jó referenciának is bizonyult.

A kezdeti háromfős cég – a diszpécseri munkát egy ismerősük vállalta – gyorsan nőtt. 1995-ben már napi 50-60 megbízást teljesítettek, ám a fő nehézséget változatlanul a kommunikáció jelentette. Miután a mobiltelefon luxuscikknek számított, maradt a telefonkártya, amelynek segítségével a futárok adott időközönként bejelentkeztek a diszpécsernél, megbízás után érdeklődve. Egy idő után azonban lépniük kellett, következtek az URH rádiók, amelyeket az egyik ismerősüktől kölcsönkért pénzből vásároltak meg.
A cég növekedésével párhuzamosan a tulajdonosoknak azzal a gondolattal is meg kellett barátkozniuk, hogy 30-40 ember foglalkoztatása már komoly adminisztrációt igényel, nem beszélve a vállalatirányítási módszerek alkalmazásáról. Elkerülhetetlen volt, hogy a Hajtás Pajtás „gyár” lett – magyarázza Géresi László –, a baráti társasági formát idővel már nem lehetett fenntartani, a vállalkozás komoly cégformát öltött. Ezt jól mutatja, hogy míg korábban a futárfelvétel egy laza esti beszélgetés keretében zajlott le, addig most már betanító futárok várják a jelentkezőket, s nem hiányozhat a trükköket tartalmazó füzetecske sem. Ügyvezető igazgató vezeti a céget, amelynek több divíziója is van, s a tulajdonosok – akik mintegy két és fél évig bringáztak a városban – már csak a stratégiai kérdésekkel foglalkoznak.
Több futárszolgálat is kihullott mellőlünk, ám azzal is szembesülnünk kellett, hogy tőlünk is kiválnak egyes személyek saját biciklis futárszolgálat alakításának gondolatával – mutat rá Géresi László. Ám mint hozzáteszi: többen abban buktak el, hogy pénzzel akartak piacot venni. Ebben a szakmában ez nem működik, ez egy bizalmi állás, ezt jól mutatja az is, hogy reklámra a kezdetektől nagyon keveset költöttünk, jóval többet ért a személyes kapcsolat, a kézbesítéskori beszélgetések – sorolja a tulajdonos a piacvezető szerep megszerzésének hátterében meghúzódó tényezőket. S mint hozzáteszi: a cégvezetéshez szükséges ismereteket is másoktól leste el, illetve saját tapasztalatából tanulta, sokat számított a viszonylag jó emberismerete, kitartása, fegyelme. Ez utóbbiak az izraeli középiskolai évek alatt „ragadtak rá”, a négy év ugyanis komoly változást jelentett korábbi, viszonylag laza életviteléhez képest. Nehéz már zavarba hozni – jegyzi meg. Ám a cég fejlődésében a „kettős” vezetésnek is komoly szerep jutott, a bátyjával ugyanis jól kiegészítik egymást, ráadásul az elmúlt másfél évtized közös munkája ellenére is megmaradt közöttük a jó testvéri kapcsolat.

Ha mérföldköveket kellene kiemelni a társaság életében, akkor idetartozna a motoros és autós futárok megjelenése, ami szentségtörésnek számított a biciklisek körében. A lépés azonban szükséges volt, hiszen így olyan nagyobb küldeményeket is el tud szállítani a Hajtás Pajtás, amelyet egy biciklis nem, s miután ezáltal egy adott megrendelő összes igényét le tudják fedni, ez az ügyfélkör bővülését is maga után vonta. Mennyire nőtt a szívéhez a kerékpár? A válasz meglepőnek tűnhet, hiszen – mint mondja –, nem hiányzik számára a „kézbesítői” korszak. Különösen büszke azonban arra, hogy nagyban nekik köszönhető, hogy a városban ennyi bicajos van, beindították a Critical Mass Budapest mozgalmat, s nem utolsósorban szerepet játszottak a kerékpáros miniszteri biztosi poszt létrehozásában. A környezetkímélés lebeg a szemük előtt, ám aligha ennek köszönhető, hogy Géresi László csak két éve, kisfia születése előtt szerezte meg a jogosítványt.
Hova nőheti ki magát a cég? A budapesti futárszolgálati piac korántsem tekinthető lefedettnek, növekedési potenciál továbbra is van – véli a tulajdonos, aki két ötlet megvalósításán is dolgozik. Míg arra a kérdésre, hogy mit lépnének, ha vételi ajánlattal keresnék meg őket, úgy fogalmazott: minden pénz kérdése. A zenéléssel mindenesetre a Hajtás Pajtás mellett sem álltak le, sőt, mint Géresi László megjegyezte: az elmúlt egy-két évben már olyannal is foglalkozhattak, amivel korábban nem. Létrehoztak egy saját próbatermet, professzionális felszerelésük van, s már nem esnek kétségbe, ha nem jön össze egy-egy koncert.

Névjegy

GÉRESI LÁSZLÓ (34)
Budapesten született, a középiskolát Izraelben végezte el.
Magyarországra visszatérve zenészként dolgozott, bátyjával, Tóth Zoltánnal közösen alkalmi munkákat vállaltak.
1993-ban a bátyjával együtt megalapították a Hajtás Pajtás futárszolgálatot.

A CÉG
A Hajtás Pajtás Futárszolgálat 1993-ban alakult, mára piacvezető lnőtte ki magát. A cégben 150-en dolgoznak, tavalyi árbevételük megközelítette az ötszázmillió forintot.
Évi kétmillió kilométert tekernek futárjai, ezalatt számításaik szerint százötven tonna üzemanyagtól mentesül Budapest. 2001-ben Az én cégérem oklevelet megkapták a fantáziadús cégnevük miatt, 2007-ben pedig kisvállalati kategóriában elnyerték az Üzleti Etikai Díjat.